Diákjaink írták

Vida Beatrix (RSZ1): MIOK-buli - 2009-02-25

Kovács-Gergó Veronika: Tagiskolai beköszöntő - MIOK JNGSZI Évkönyv, 2006-2007

Kádár Blanka: A reklámszervező szakmenedzser képzésről – tanár szemmel

Kendik Renáta: „Fel a cipővel!”

Varga Zsuzsanna: Egy tanév...

Juhász Tímea: Gulyás parti – elsőéves szemmel

Jenei Klára: Gulyás parti – végzős szemmel

Kocsis Dorottya Lilián: Halloween Party

Vörös László: Mesterségem címere

Sánta Zsuzsanna: Görög Ibolya protokoll előadása – diák szemmel

Benák Mónika: Stamford - Az első két hét

MIOK-buli - 2009-02-25

Szeptember, október, november, december, január… és végre eljött a várva várt február 25-e. Visszaemlékszem, hányszor hallottam az osztálytársaimtól: "Jaj, de jó lenne már egy buli, hogy összerázódjon a csapat!" Jó volt hallgatni, hogy ki mit fog csinálni buli előtt, illetve után. Mindenki tervezgetett, találgatott, és végül jött a megvalósítás.

A többség kilenc óra körül érkezett meg a partira, már a megfelelő hangulatban és elszántsággal, hogy biztosan jól érezze magát. A kabátok, táskák a ruhatárba kerültek, aztán következett a terepszemle a parketten. Az eleinte csekély létszám hirtelen megnövekedett, majd nem sokkal később kezdetét vették a csapatjátékok: almaevés kéz nélkül, mutogatós activity, minél több P betűs szó írása, előre kiosztott szavakból összefüggő történet mesélése "ööö"-k és "izé"-k nélkül. Ha nem ment, igyál! Az győzött, akinek a poharában a legtöbb ital maradt. A versenyt végül az elsőéves reklámszervezősök nyerték, a Helló Bolygókapitánya csapattal. Ezután kezdődött a risza-risza kifulladásig. Amerre a szem ellátott, csoda, hogy nem vakult meg a fényektől és a villanó vakuktól. A tánc majdnem hajnalig tartott, az utolsó emberek három óra körül indultak haza a klubból.

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jó bulit sikerült összehoznunk, remekül szórakoztunk, és nagyon várjuk a folytatást!

Vida Beatrix (RSZ)

Tagiskolai beköszöntő - MIOK JNGSZI Évkönyv, 2006-2007

Szinte hihetetlen: már majdnem egy teljes tanév eltelt azóta, hogy a MIOK JNGSZI szegedi tagiskolájának vezetőjeként munkába álltam. Örülök, hogy most leírhatom ezeket a sorokat, hiszen az iskola évkönyvének megjelenése kiváló alkalmat teremt számomra, hogy átgondoljam, milyen mértékben sikerült megvalósítani azt, amit mintegy kilenc hónappal ezelőtt kollégáimmal a szegedi MIOK-os zászlóra tűztünk.

Amikor ugyanis elvállaltam ezt a szép, de sok munkával járó feladatot, nagyjából három lényeges - és hitem szerint mélyen összefüggő - kérdésben tettem fogadalmat önmagam és kollégáim előtt:

1. Mindent megteszek azért, hogy diákjaink magas szakmai színvonalon sajátítsák el tanáraiktól a leendő szakmájukhoz szükséges ismereteket.

2. Igyekszem iskolánkat minél intenzívebben bekapcsolni környezetünk, azaz Szeged városa és környéke vérkeringésébe.

3. Színes és hasznos tanításon kívüli programokkal és diákközpontú gondolkodással próbálom a hazánkban sajnos még napjainkban is általános negatív iskola-képet átírni jelenlegi és reménybeli diákjaink fejében.

Őszintén megvallva, az első pontban megfogalmazottakkal kapcsolatban nem volt más dolgom, mint továbbhaladni az elődeim által megkezdett úton, hiszen munkámban az első perctől kezdve kiváló főállású és óraadó tanári gárdára támaszkodhattam. Szakmai munkánk minőségének fontos jelzőjeként tartom számon végzős idegenforgalmi technikus diákunk, Gál Henriette eredményes szereplését az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen: Henriette 11. helyezést ért el Miskolcon, amiért ezúton is gratulálok neki és felkészítő tanárának, Tóth Andreának!

Második célkitűzésem megvalósításához talán valamivel több energiaráfordításra volt szükség, de úgy érzem, fáradhatatlan helyettesem, a kreatív szegedi tanári kar és a lelkes diákság segítségével ezen a téren is sokat tudtunk tenni. Bizton állíthatom, hogy ebben a tanévben ott voltunk minden olyan városi vagy regionális fórumon, ahol esély volt arra, hogy találkozzunk a Szegeden és környékén élőkkel. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni: ebben a vonatkozásban nagy segítség volt számunkra az a minta, amit a többi tagiskolától – tagiskola-vezető kollégáim engedelmével, sőt, bevallásuk szerint kifejezett örömére – „elleshettünk”. Hogy csak egy példát említsek, a valaha Pécsett kitalált, majd Miskolcon sikerre vitt MIOK JNGSZI Roadshow szegedi változatával bejártuk a környék valamennyi középiskolás kollégiumát, és így közvetlenül meg tudtuk szólítani a potenciálisan hozzánk készülő csoportokat – köszönet tehát ezért ezúton is a pécsieknek és a miskolciaknak! Ha pedig már egyszer úgyis ott voltunk leendő diákjaink között, kérdőívek segítségével megkérdeztük őket elképzeléseikről, vágyaikról, hogy jövőbeli képzéskínálatunkban a munkaerőpiac által diktált feltételek mellett az ő igényeiket is figyelembe tudjuk venni.

Lássuk végül a harmadik célkitűzést, a diákközpontúság igényét! Hosszan sorolhatnám a 2006-2007-es tanév programjait a társadalmi célú megmozdulásoktól (szemétszedés, véradás) az ingyenes délutáni szakkörökön (aerobik, német, színjátszás) és a budapesti iskolai szintű programokon (Gulyás parti, József Nádor Napok) keresztül egészen a szegedi rendezvényekig (kézműves nap, karácsony, sportnap, előadások, stb.), de azt gondolom, hogy a célkitűzésünk megvalósulásáról – a dolog természetéből adódóan – hiteles képet csakis legfőbb kritikusaink, a szegedi diákok és az együttműködő kollégák közösen festhetnek az évkönyv olvasói számára.

Ezért aztán ezen a ponton át is adom nekik a szót. Búcsúzóul szeretném megköszönni kollégáimnak a sok segítséget, diákjainknak a tőlük folyamatosan, különböző csatornákon érkező pozitív visszajelzéseket, az iskola vezetőségének pedig a bizalmat és a támogatást!

Kovács-Gergó Veronika
tagiskola-vezető

A reklámszervező szakmenedzser képzésről – tanár szemmel

Tagiskolánkban ebben a tanévben indult el a reklámszervező szakmenedzser képzés, így komoly tapasztalattal nem rendelkeztünk, nem is rendelkezhettünk. De van-e szebb és izgalmasabb feladat egy új terület feltárásánál, a hagyományteremtésnél? Ezért is vállaltam el szívesen a RSZ osztály osztályfőnökségét 2006. szeptemberében. Egy tanév távlatából már látom, hogy jól döntöttem. Nagyszerű osztályt kaptam; csupa kiváló képességű, kreatív diákkal.

A reklámszervező szakmenedzser képzés 2 éves, felsőfokú akkreditált, nappali tagozaton zajló képzés, melynek során hangsúlyt kapnak mind a kreatív, mind a gazdasági tantárgyak. Az iskolavezetés külön figyelmet fordít arra, hogy neves, a szakmában elismert oktatók adják át elméleti és gyakorlati ismereteiket hallgatóinknak.

Az első év végén diákjainknak 120 órás nyári szakmai gyakorlaton kell részt venniük. A gyakorlati helyek kiválasztása is nagy gonddal történt. Igyekeztünk olyan cégeket, szervezeteket felkérni, amelyek valós feladatokkal bízzák meg hallgatóinkat, akik így nem csak élményekkel, hanem komoly tapasztalatokkal is gazdagodhatnak majd a gyakorlat során.

Sikerült együttműködési szerződést kötnünk a Szegedi Tudományegyetem ’Hökkentő’ folyóiratának szerkesztőségével, a Tiszapart TV-vel, az ARC-FILM Stúdióval, a Szeged Filmművészetéért Egyesülettel, a KONTRASZT Produkciós Irodával, a PÁLMA Reklámstúdióval, valamint a SZILÁNK Rt.-vel. Ezeknek a cégeknek, szervezeteknek a neve a szegediek, a környékbeliek számára ismerősen cseng, sőt, többen közülük országos ismertségnek is örvendenek. A Pálma Reklámstúdió jóvoltából diákjaink részt vehettek a Szegedi Tavaszi Fesztivál szervezésében, lebonyolításában. A Stúdió vezetője annyira elégedett volt hallgatóink munkájával, hogy visszavárja őket munkatársként, többek között a neves szegedi rendezvény, a Dömötör Gála (Szegedi Nemzeti Színház) szervezésére is.

Munkahelyet természetesen senkinek sem tudunk garantálni, de a gyakorlati hely keresése során azzal a ténnyel szembesültünk, hogy szükség van erre a szakmára, hiány van a munkaerőpiacon az ezen a szinten képzett szakemberekből. Reméljük, hogy sikerül olyan szakmát adni diákjainknak, amivel versenyképesek lesznek a munkaerőpiacon. Aki pedig további késztetést érez a tanulásra, az magasabb szinten folytathatja tanulmányait.

Kádár Blanka
osztályfőnök

„Fel a cipővel!”

Gyermekkorom legkedvesebb filmjétől kölcsönöztem kicsit átírva a címet (Le a cipővel!), amit a hallgatóink nagy valószínűséggel már nem ismerhetnek. Annyit szerettem volna vele üzenni, hogy mozogni jó, pláne, ha jó társaságban teheti az ember! Annál nagyobb élmény pedig nincs, ha az ember saját „zöld szörnyikéjét”, a lustaságát tudja legyőzni. Amikor a tagiskola vezetőjétől szabad utat kaptam, hogy kicsit megreformáljam az iskola sportéletét, nagy lelkesedéssel csaptam a húrok közé. A cél, amit szeretnék megvalósítani (ha csak egy ember is megértette, az már nekem siker), hogy ne kötelező rossz legyen a testnevelés, hanem valami jó és hasznos élmény. Úgyhogy megkerestük az egyik legjobb szegedi fitnesz klub vezetőjét, Bibarc Tündét, aki lelkes kis csapatával mozgatja lányainkat, fiainkat (!), beszereztünk uszodabérleteket, korcsolyabérleteket, és mindenkinek saját belátására bíztuk, hogy milyen mozgásformát választ. Örömteli, hogy a tanári kar nagyon jó példát mutatva heti rendszerességgel izzad együtt a diákokkal.

Ennek szellemében rendeztük meg a tavaszi Sport- és vitamin napot. A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően, lehetőséget kaptunk a szegedi Squash Clubtól, hogy náluk bonyolítsuk le a rendezvényt. Kipróbáltuk a fallabdát, teremfociztunk, csocsó bajnokság zajlott, trambulinoztunk. Az aerobik teremben step óra volt, majd profi táncosokkal salsa-t lejtettünk. A teraszon egészséges konyha-remekek kóstolása zajlott, valamint két hallgatónk koktél-csodákat mixelt, két lelkes fiatal szakember pedig egészséges életmód tanácsadást tartott. A nap sorversennyel és sok kipirosodott mosolygós pofival zárult.

Bevallom, gyakran kalandozom munkaidőben a képgalériánkon, és nézegetem a sportnapról készült fotókat …

…mert erőt lehet meríteni belőlük a szürke hétköznapokon!

Kendik Renáta
tagiskolavezető-helyettes

Egy tanév...

Egy tanév. Valakinek csak egy újabb padban „ellébecolt” évet jelent, valakinek az utolsó tanévet a gondtalan diákéletből. Sokan vagyunk, és sokfélék vagyunk…

Elég sok dolgot láttam már ahhoz, hogy legyen viszonyítási alapom (pl. egyetem), nekem az itt eltöltött 10 hónap nagyon hasznos volt. Bár ez az idő elég kevés ahhoz, hogy osztályközösség alakuljon ki, arra elég, hogy igaz barátságok, maradandó élmények szülessenek. És hogy az iskola ezt mivel és hogyan támogatja? Na, erről szeretnék bővebben beszélni.

Az első, ami iskolai keretek között zajlott és lehetőséget adott új ismeretségek kialakítására az a Gólyabál volt, amit egy kétfordulós gólyapróba is kísért: az osztályoknak kellett közösen feladatot megoldani, amit a másodévesek találtak ki.

A második ilyen lehetőség a Gulyás parti volt, ahol is a tagiskolák diákjait látták a pestiek vendégül, de erről már mások részletesen beszámoltak, így én csak ennek az eseménynek a rendkívüliségére hívnám fel a figyelmet. Ugyanis eddigi szerény és rövid pályafutásom alatt még sehol sem tapasztaltam, hogy az iskola az ilyen költségeket is tartalmazó rendezvényt egy az egyben finanszírozza, és nem csak magát a rendezvényt, hanem a diákok ellátását és utazását is. Év közben több diákrendezésű iskolai buli is volt, melyeken a részvétel fakultatív volt, aki akart, ott volt, aki nem, az nem. Az év folyamán a második említésre méltó iskolai szervezésű esemény a karácsonyi ajándékkészítő nap volt, ahol önkéntesek különböző kézműves technikákat tanítottak meg az arra vállalkozóknak, és természetesen az alapanyag költségeket az iskola állta. Ez azért volt kicsit különleges, mert a tanítás helyett volt egy tanítás nélküli munkanapon. Sok szép ajándék készült, és a mézeskalács is finom volt.

Tavasszal megrendezésre került a Sport- és vitamin nap is, ami a szegedi Squash Clubban volt megtartva, változatos sportolási lehetőségeket lehetett kipróbálni, természetesen teljesen ingyenes volt a diákoknak. De ha már sportról van szó, szerintem el lehet gondolkodni azon, hogy hol talál a diákember manapság olyan iskolát Magyarországon, ahol az iskola ingyen biztosít olyan sportolási lehetőségeket, mint úszás, fitnesz, jégkorcsolya? És mindezt megkoronázza az a kétnapos rendezvény, amit a József Nádor Napok névvel illetünk. Minden évben tavasszal egy pénteki és egy szombati napon megtartott változatos programsorozat, és talán nem meglepő, ha azt mondom, az utazás, a belépők, a szállás és az étkezés mind-mind ingyenes, mert az iskola finanszírozza. És ha ez nem lenne elég, akkor meg kell említsem, hogy ilyenkor az iskola összes tanulója megnéz a Vígszínházban egy színdarabot, amit aznap este csak a MIOK JNGSZI tanulói számára adnak elő a színészek – idén, 2007-ben a Pán Pétert néztük meg. Egy tanév…

Valakinek egy iskolába járással, és egyéb nyűgökkel teli évet jelent, amikor mindenben korlátozzák, és nem szórakozhat kedvére; valakinek pedig egy szórakozással és lehetőségekkel teli időszakot jelent…

Az, hogy ezt ki hogyan éli meg, nem az iskolán múlik, hanem a diákon magán…

Varga Zsuzsanna Katalin
Marketing- és reklámügyintéző tanuló
DÖK-elnök

Gulyás parti – elsőéves szemmel

A MIOK József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola minden évben programokat szervez az iskola tanulói számára, és így került megrendezésre 2006. szeptember 16-án az úgynevezett Gulyás parti is, melynek színhelye a Budapesten levő MIOK központ volt.

Kora reggel a szegedi tagiskola előtt volt a gyülekező, és 7 órakor 2 teli busszal indultunk a kirándulásra. Kicsit késve, de odaértünk szerencsésen, majd csapatokat alkotva nekiláttunk gulyáslevest főzni az iskola által biztosított alapanyagokból. Az osztályunkból nem volt kedve mindenkinek sündörögni a bogrács körül, de rájuk is gondoltak a rendezők, ugyanis különböző vetélkedőkben próbálhatták ki magukat, például súlylökés, foci, darts, pingpong…

Aki értett a szakmához és édesszájú volt, az kipróbálhatta magát, hogyan is tud tortát díszíteni… közben a felállított színpadon színésznövendékek tartottak bemutatót különböző színpadi előadásokból és musical-ekből. Úgy gondolom, senkinek sem volt ideje unatkozni.

Mikor kész lett a leves, és az eredményhirdetésre vártunk, közben bárki próbára tehette magát a színpadon karaoke formájában, és az énekek közben táncra invitálták a közönséget. Véleményem szerint jó volt a hangulat, és ezt csak tetőzte a meglepetésként hívott zsonglőrök bemutatója.

Majd az eredményhirdetést követően (melyen 2. helyezést ért el a csapatom a 43-ból!), kaptunk hideg élelmet az útra, és elindultunk haza. Ahogy az szokott lenni, hazafelé már csöndesebb volt a busz, mint induláskor, mert hát ennyi program elfárasztja az embert…

Nagyon jól éreztük magunkat, és ez a kirándulás arra is jó volt, hogy kicsit megismerjük egymást, és jobb legyen az osztályközösség.

Köszönjük az iskolának, hogy lehetőséget kaptunk egy ilyen programra!

Juhász Tímea
Marketing- és reklámügyintéző tanuló

Gulyás parti – végzős szemmel

Végzős MIOK-osként idén már második alkalommal tettük próbára gulyásfőző tudásunkat. Azon a bizonyos szeptemberi szombat reggelen kissé még álmosan üdvözöltük egymást a szegedi iskola előtt, ezután fel a buszra, és indulás Budapestre a Gulyás parti helyszínére! A buszon még volt egy kis idő pihenni, hogy azután frissen vághassunk neki a gulyásfőző versenynek, ami nem is igazán verseny, hiszen itt valóban a részvétel a fontos, nem pedig a győzelem.

Budapesten már vártak minket. Gyorsan lepakoltunk, és felvettük a főzéshez szükséges hozzávalókat. Az előkészületek, mint például a paprika, paradicsom felaprítása és a többi hozzávaló előkészítése után már állt is a bogrács, és kezdhettük a főzést.

Aki nem a főzésben segédkezett, az tortát készített, sportversenyen vett részt, vagy éppen a műsort nézte.

Eközben mi is haladtunk a gulyás főzésével, és miközben az illatoktól egyre éhesebbek lettünk, és már alig vártuk, hogy végre ehessünk a főztünkből, mi is bele-belenéztünk a műsorba. Mikor végre kész volt a gulyás, már nehezen bírtunk magunkkal, hisz a szíve szerint már mindenki falatozott volna, de ez még odébb volt, mert megvártuk, míg a zsűri értékeli a mi főztünket is. Miután ez megtörtént, mindenki célba vette a bográcsot, ami percek alatt szinte teljesen kiürült. Lehet, hogy a zsűri szerint nem a mi gulyásunk volt a legjobb, de a mi számunkra biztosan.

Ne feledkezzünk meg a tortákról sem, amikből szebbnél szebbek készültek. Csak néztünk, hogy mit ki lehetett hozni egy piskóta tortalapból!

Közeledtünk a nap vége felé, már csak az eredményhirdetés volt hátra. Ezután magunkhoz vettük az úti csomagot és elindultunk haza.

Biztosan állíthatom, hogy aki részt vett a Gulyás partin, maradandó emlékkel gazdagodott.

Jenei Klára
Pénzügyi-számviteli ügyintéző

Halloween parti

A Halloween szóról mindenkinek amerikai filmek jutnak az eszébe. Nálunk a 90-es évek közepéig nem is volt ismeretes ez a szokás.

Amerikában ilyenkor az emberek édességet készítenek és vásárolnak, valamint házaikat saját kezük által készített tökfaragásokkal díszítik. Késő este pedig az utcák megtelnek jelmezt viselő gyerekekkel, akik házról-házra járnak, és nem ijesztik el őket a „rémségesen” feldíszített házak és a belőlük hallatszódó borzalmas hangok. Ajtónyitásra csak ennyit mondanak: "Csokit vagy csalunk!"

Nos, valami ilyesmivel próbálkoztunk mi is, szegedi MIOK-os diákok.

Október 26-án csütörtökön az éj leszálltával Szeged városában különös öltözékben jelentek meg a MIOK-osok, s mire hetet ütött az óra, már mind egy helyen voltak. A MIOK-os Halloween partira jöttek vámpírok, boszik és zombik. A hangulatot mindinkább fokozták a saját magunk által faragott tökökből áradó különös fények. Az éjszaka igazán kellemesen telt…

A mi segítségünkkel talán lassanként nálunk is népszerűvé válik ez a szokás.

Kocsis Dorottya Lilián
Idegenforgalmi technikus tanuló

Mesterségem címere

2006. december 15-én a karácsony előtti őrületben megrendezett Mesterségem címere elnevezésű előadás úgy kellett a diákok és a tanárok népes táborának, mint sivatagnak az oázis. Másfél óra reklámok, vásárlás és karácsonyi ajándékok nélkül, tényleg ünnepi hangulatban.

Az iskola épületébe érve nem kért senki útbaigazítást a helyszínt illetően, mivel a karácsonyi ital fűszeres illata mindenkit elvezetett a 20-as teremig. A forró ital és az aprósütemény elfogyasztása után mindenki helyet foglalt a teremben, és elkezdődött 2006 egyik legérdekesebb délutánja a MIOK-ban. A rendezvény főszereplője három teljesen különböző ember volt, az élet teljesen különböző területeiről: Garamhegyi Ábel, a Gazdasági Minisztérium államtitkára, Simon Tamás, a Hügli Food Kft. fejlesztő séfje, valamint Sipos Aurél, a Szilánk Zrt. marketing kommunikációs és HR igazgatója. Mint kiderült, igen sok közös van bennük: Szegedhez való kötődésük, fiatal koruk óta tartó barátságuk és sikerességük.

Garamhegyi Ábel sikerről alkotott véleményére különösen kíváncsi volt a hallgatóság, hiszen a közvélemény kicsit sem tartja a politikusokat, illetve a politikai élet szereplőit sikeresnek.

Az államtitkár úr elmondta: azt, hogy ő politikus lett, nem tekinti sikernek, viszont a gazdasági életben végzett munkájára annál inkább büszke. Természetesen a közelmúlt kormánnyal kapcsolatos botrányai is szóba kerültek. Több aktuálpolitikai kérdés is elhangzott a teremben ülők részéről, amely egy kicsit kizökkentette menetéből az előadást, de megérte. Első kézből hallhattunk arról, hogy Gyurcsány Ferenc milyen csúnyán tud nézni, ha valami nem stimmel egy beszámolóban, valamint elmondta, ő több jutalmat kapott, mint a legsikeresebbnek tartott miniszter, illetve arra is kitért, hogy hat ember dolgozik éjt nappallá téve azon, hogy az államtitkár úrnak csak a munkájára kelljen figyelnie, s még a karácsonyi ajándékokat is segédei vásárolják meg. Ezen a ponton a beszélgetés moderátora, Kovács Sándor tanár úr felsóhajtott, és megjegyezte: mennyire boldog lenne, ha őt is hat ember segítené a mindennapokban.

Ezzel vissza is kanyarodtunk a beszélgetés eredeti vonalához.

Sipos Aurél véleménye is érdekes volt arról, hogy számára mit jelent a siker. Ő a biztos családi háttérben és a kemény, precíz munkában, valamint a megfelelő szaktudásban látja a sikeresség kulcsát. Sipos úr még a poroszos iskolarendszer előnyeiről és hátrányairól is tartott egy érdekfeszítő kiselőadást.

Ezután Simon Tamás igazi mókamesterként poénokkal vezette fel a sikerről szóló gondolatait. A legnagyobb sikernek azt tekinti, hogy azt csinálhatja, amit a legjobban szeret a világon, és még pénzt is keres vele. Tamás büszkén beszélt egy neves gasztronómiai versenyen elért első helyéről, ami elmondása szerint megváltoztatta életét. Szegediként dolgozott a híres Botond étteremben mint szakács, ez után pedig Budapesten bizonyította, hogy ő a szakma egyik legjobbja.

Arról is ejtett pár szót, hogy legnagyobb sajnálatára nem a napfény városa az otthona.

Ezek után előkerültek azok a tárgyak, melyek valamiért fontosak gazdáiknak. Simon Tamás egy kiló sót hozott, melyet egy vicces történet kíséretében átadott Garamhegyi Ábelnek, mivel a sóhoz kötődő történetnek ő volt a főszereplője.

Sipos Aurél élete egyik legszebb ajándékát hozta el, melyet a hallgatóság sorai közt helyet foglaló feleségétől, Kendik Renáta tanárnőtől kapott. Ez egy Révész Sándor bakelit lemez volt, mely már legalább húsz éves, de még soha nem játszotta le, mert nincs és korábban sem volt lemezjátszója.

Garamhegyi Ábel az első mobiltelefonját hozta el, mert a telefon rendkívül fontos az életében. Ehhez egy érdekes történetet is mesélt: hosszú évek után egy repülőúton lemerült a készüléke, és mikor használni akarta, rájött, hogy nem tudja a saját PIN- kódját, amitől megállt az élet körülötte.

Vendégeink arcán jó volt látni a felszabadult mosolyt, valamint jó volt hallani életük egy-egy történetét, mellyel közelebb kerültünk a siker fogalmának megértéséhez.

Ennyit erről a délutánról, és mindenki készüljön a következőre, mivel az iskola vezetősége hagyományt kíván teremteni ennek a rendezvénynek a megszervezésével.

2007-ben új arcok, új történetek és új mesterségek! Már alig várom!

Vörös László
Reklámszervező szakmenedzser tanuló

Görög Ibolya protokoll előadása – diák szemmel

2007. április 25-én 11 órától az iskola tanulói egy előadáson vehettek részt, melyet Görög Ibolya protokollszakértő tartott. A hölgy nagy szakmai múlttal rendelkezik, hiszen protokoll tanácsadóként hét miniszterelnököt tanított a protokoll szabályaira. Az előadás témája az európaiság, hitelesség, protokoll volt.

Az első téma, amiről beszélt, az európaiság volt, ami arról szólt, hogy miben is különbözünk mi, európaiak a többi földrész lakóitól. Ezen a témán belül szó volt az emberek közti fizikai távolságról az intim zónától a tárgyalási zónáig, szólt az öltözködésről, hogy mit illik és mit nem illik viselni, valamint a köszönésekről és a magázódásról.

De mégis, ami leginkább megragadott és érdekelt, az volt, hogy hogyan is kell viselkedni egy felvételi elbeszélgetésen, ha dolgozni szeretnénk menni egy céghez, és el akarjuk adni tudásunkat. Ez szerintem nem csak számomra fontos, hanem azok számára is hasznos információkat adott, akik egy-két hónap múlva saját maguk is megtapasztalják ezt. Például olyan dolgokat tudtunk meg, hogy hogyan menjünk be a beszélgetésre, hova üljünk le, ha a leendő főnök nem mutatja meg a helyet. Fontos az is, hogy hogyan öltözködjünk, mennyit jelenthet egy kézben tartott mappa, ha azt akarjuk sugallni, hogy okosak vagyunk, és mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott pozícióra.

Mindezek olyan tippek, melyeket betartva biztos a siker. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a leendő kollégákkal hogyan viselkedjünk, ki kezdeményezze például a tegeződést, hogyan ismerkedjünk velük és legyünk jó munkatársak.

Nekem ez az előadás sok olyan ismeretet adott, amiről eddig nem hallottam, pedig nagyon fontos dolgok. Nem beszélve arról, hogy Görög Ibolyának köszönhetően az előadás hangulata is felszabadult és fiatalos volt.

Aki nem volt jelen, sajnálhatja, hogy lemaradt egy felejthetetlen élményről.

Sánta Zsuzsanna
Marketing- és reklámügyintéző tanuló

Stamford - Az első két hét

A csoport november 4-én hajnal 4-kor indult útnak. A korai időpont ellenére mindenki időben megérkezett, és semmi sem maradt otthon. A gyülekezéssel a későbbiekben sem akadt probléma: az út során általában véve jól érződött a korábbi kommunikációs tréning hatása. A diákok már ismerték egymást, jó hangulatban telt az út. Bár kissé szűkösen voltunk a buszon, ez senkinek nem okozott gondot.

Stamfordba a vártnál jóval korábban, vasárnap dél körül érkeztünk. Ennek ellenére a fogadó családok szinte kivétel nélkül elénk tudtak jönni. Vasárnapra már nem terveztünk programot, másfél napi buszozás után a legtöbben szilárd talajra, egy fürdésre és meleg ételre vágytak. Néhányan ugyan körülnéztek a városban még este, de a többség a családdal töltötte a napot.

A fogadó családokkal mindnyájan jól kijöttünk. Bár az eltérő szokások néha okoztak némi meghökkenést, semmilyen konfliktus nem alakult ki ezek miatt. A legproblémásabb kérdéskört az étkezés jelentette. Bár itthon elviekben már megismerkedtek a diákok az angol konyha és az étkezések sajátosságaival, mégis sok meglepetés érte őket. Éhen természetesen senki sem maradt, az első héten például a buszos kirándulások alatt folyt az ebédcsomagokkal a cserebere.

Az első héten a diákok az iskolában töltötték a délelőttöket. Az oktatás fél 10-kor kezdődött, és 1 órakor ért véget. A tanáruk Steve volt, aki külön kiemelte, hogy jól tud együttműködni a csoport, fegyelmezettek a diákok. A kurzus elsősorban az idegenforgalmi szaknyelv ismeretének átismétlésére, rendszerezésére, bővítésére irányult. Ennek keretén belül többek között prezentációt kellett készíteniük a diákoknak.

Délutánonként a környéket fedeztük fel. Hétfőn ismerkedtünk meg Stamforddal. Bejártuk a városközpontot, valamint megnéztük a helyi múzeumot. Kedden a Peterborough mellett található Fleg Fennbe mentünk, ahol egy bronzkori település maradványai találhatók. Szerdán látogattunk el Cambridge-be. A tanév ideje alatt sajnos nem lehet bemenni a híres college-okba, de elmentünk a Fitzpatrik Múzeumba, ezután kívülről megnéztük a leghíresebb egyetemi épületeket, majd megmásztuk a Castle Moundot, a várdombot. Csütörtökön a Peterborough-i katedrálist látogattuk meg, majd szabad program következett. A diákok, kihasználva, hogy csütörtökön 8-ig vannak nyitva az üzletek, vásárolni mentek. Péntek délután Connie megmutatta a diákoknak, hogy hol fognak dolgozni a következő héttől. Ezután kisétáltunk a Burghley parkba. Sajnos a kastélyt belülről nem nézhettük meg, mert novembertől áprilisig nem fogadnak látogatókat.

Szombaton megnéztük a King’s Lynn nevű kikötővárost, ami a középkorban Anglia egyik legnagyobb kikötője volt. Még ma is áll néhány épület azokból az időkből. Ezután Hunstanton felé vettük az irányt, hogy megnézzük a tengerpartot, és lássuk, hogy milyen is egy igazi angol tengerparti üdülőváros. A főutcán egymást érik az édességboltok, ahol jelentősebb summát hagyott a csoport. Néhányan pedig megkóstolták az angolok nemzeti ételét, a fish and chips-et. Vasárnap Yorkba látogattunk el. Megnéztük a többszörös díjnyertes Vasúti Múzeumot, majd a katedrálist. Az óvárost a diákok önállóan fedezhették fel, miután kaptak térképet és leírást a főbb nevezetességekről. Ezek a túrák jól sikerültek, még ha akadtak is kisebb malőrök (pl. valaki félreértette a találkozási időt, és várni kellett rá; nem volt a térképen jelölt helyen parkoló, ezért egy kis buszos városnézést be kellett iktatni a programba).

A második hét már munkával telt. Bár a diákok önkéntes munkát végeztek, ahol lehetőség volt rá, ott egy-egy ebéddel, vásárlási kedvezménnyel honorálták a munkájukat. Általánosságban véve mindenki elégedett volt a munkahelyével.. A munkanapok végén mindig találkoztunk az iskolában, hogy megbeszéljük az aznap történteket.

A diákok nagy lelkesedéssel kezdték el felfedezni a helyi pubokat, bár hamar ráébredtek, hogy az ottani árak nem a mi pénztárcánknak valók. Ennek ellenére többször összejött a csapat, elsősorban a karaoke estéken, ahol néhány diákunk be is mutatta a helyi közönségnek az énektudását.

Az eddigiek alapján is kitűnik, hogy az első két hét nagyon jól sikerült. Véleményem szerint a program nem csak a nyelvtanulásban illetve a szakmai ismeretek bővítésében segített a diákoknak. Legalább ilyen fontos az, hogy egy idegen országban, idegen emberekkel körülvéve helyt tudtak állni, minden körülmény között feltalálták magukat. Rendkívül sokat segítettek a nyelviskola munkatársai: Connie, Loraine, Steve és Ágota, akik tényleg mindent elkövettek, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat. Az én kintlétem alatt, úgy érzem, ez sikerült is.

Benák Mónika
angol szakos tanár